2023.11.17-én, 9:00-18:00 között, a budapesti Benczúr Hotelben kerül megrendezésre a Magyar Transzperszonális Egyesület VII. Konferenciája.
Regisztrálni az alábbi űrlapon lehet: https://forms.gle/JrWxt8py14GCh3Rq5
A részvételi díjak az alábbiak szerint alakulnak:
- diák, nyugdíjas, szociális helyzet miatt kedvezményes: 9.000 Ft
- érvényes MTE tagsággal rendelkezőknek (2023-ra befizetett tagdíjjal*):12.000 Ft
- nem tagsági belépő: 16.000 Ft
- támogatói jegy: 20.000 Ft
A választott összeg az MTE 11713005-20419352-00000000 számlájára utalható. (Közlemény: résztvevő neve, és MTE VII.Konferencia). A beérkezett utalásról számlát állítunk ki.
* Az idei tagsági díj befizetése az alábbi linken megnyíló táblázatban ellenőrizhető: https://docs.google.com/spreadsheets/d/18-KEXLcLuyheL8qrMeTbiKS5HIgqNdhIgR0Q0qKnoR4/edit?usp=sharing
PROGRAM
9.30 A konferencia megnyitása – A nap moderátora Balogh Lujza klinikai szakpszichológus, mentálhigiénés szakember, transzperszonális terapeuta
9:40 I. előadás blokk, fókusztéma: A pszichoszintézis fejlődési modellje
- Dr. Gianni Yoav Dattilo pszichológus, pszichoterapeuta, a SIPT korábbi elnöke: Psychosynthesis: a psychodynamic, humanistic and transpersonal psychology (Pszichoszintézis: egy pszichodinamikus, humanisztikus és transzperszonális pszichológia) – tolmácsolva
- Tóth-Izsó Zsuzsanna tanár, italianisztika tud. kutató: A személyes és transzperszonális pszichoszintézis folyamatának íve irodalmi példákon keresztül
11.00 Szünet
11.25 II. előadás blokk, fókusztéma: A preperszonális sérüléseinktől az integráció gyógyító erejéig
- Majoros Andrea gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológus: Átléphetem az árnyékomat, de el nem hagyhatom
- Dr. Rácz Zsuzsa pszichiáter, transzperszonális terapeuta: „…egy csillag táncra perdült.. „ – Növekedni testben és lélekben. Csoportpszichoterápiás kísérlet pszichiátriai ambuláns betegekkel
12.15 Kiscsoportos beszélgetés I. rész
Délelőtt és délután egy-egy kiscsoportokban zajló beszélgetés követi az előadásokat. Ez a munkamód teret ad a résztvevőknek arra, hogy a témához fűződő gondolataikat megosszák egymással, és a kibontakozó párbeszédben személyes tapasztalatokhoz épülhetnek be a hallottak. Így a tudás is elmélyül, az aktív részvétel és a különböző kapcsolódások jótékony hatást gyakorolnak a személyes kollegiális kapcsolatok alakulására, a fokozatosan bontakozó közösségre.
13.05 Ebédszünet
14.20 Panelbeszélgetés: Az elhanyagolt személyes szint
Elakadni, mint a tű a lemezen, vagy megújulni: a perszonális időszakban a mindennapi feladatok megoldása mellett részben felelősséget vállalhatunk traumáink gyógyulásáért, részben új készségek alakulhatnak, melyek előkészítik az élet utolsó, transzperszonális szakaszának fejlődését. A beszélgetés résztvevői kettős szerepben, szakemberként és személyes perspektívából osztják meg tapasztalataikat arról, hogy a személyiség fejlődésének milyen elakadásaival illetve jó példáival találkoznak munkájuk során, valamint miben látják a transzperszonális szakaszba lépéshez szükséges feltételeket.
Résztvevők: Balog Violetta közgazdász, Dobai Szende közgazdász, pszichológia BA, gyermek és ifjúsági pszichodráma vezető, Wieszt Attila PhD közgazdász, családi vállalati tanácsadó, családi tanácsadó jelölt
Moderátor: Tolnay Katalin mentálhigiénés szakember, transzperszonális terapeuta
15.30 Kiscsoportos beszélgetés II. rész
16.20 Szünet
16.40 III. előadás blokk, fókusztéma: Biztonságérzet a kontroll gyakorlásától az elengedése felé
- Dr. S. Nagy Zita: Bizalom és transzperszonalitás az életközépről nézve
- Danka Miklós: Stressz, lefagyás, bizalom, elégedettség, boldogság – az érzelmek neurobiológiája
- Orosz Katalin klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta: A kölcsönös létezés tartalma: lehetsz a tenger hulláma
17.45 – 18.15 Zárás
ABSZTRAKTOK
A személyes és transzperszonális pszichoszintézis folyamatának íve irodalmi példákon keresztül
Tóth-Izsó Zsuzsanna, tanár, italianista, kutató
Roberto Assagioli pszichoszintézis modelljének rövid ismertetése után a pszicho-spirituális fejlődés személyes és személyesen túli, azaz transzperszonális szakaszainak részletesebb illusztrálására kerül sor ismert, kiválasztott irodalmi példákon keresztül. A kiválasztás szempontja az volt, hogy szerepeljen olyan, amely a személyes (horizontális) szinthez kapcsolódik elsősorban, továbbá olyan is, amelyben rövid idő alatt (akár pillanatszerűen: kairosz) bekövetkező, sorsfordító transzperszonális élmény leírására kerül sor (vertikális dimenzió) .
A fejlődés ívét egy olyan elvi „időfüggvény” segítségével szemléltetem, amely az egonak a Selfhez való emelkedését mutatja be a valós idő (kronosz) függvényében. A bemutatott példák egy része a sikeres pszichoszintézis irányába mutat, de olyan is előfordul, amelyek esetén a személy súlyosan visszaesik, sőt mentális zavarai is keletkeznek.
***
Átléphetem az árnyékomat, de el nem hagyhatom
Majoros Andrea gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológus
Kitüntetett a pillanat, amikor az ember képes átlépni az árnyékát. A mondás arra a déli időpontra utal, amikor a nap pont a fejünk felett jár egy nyári napon. Szimbolikus értelemben ez a lehetőség egy magas tudatossági szintet feltételez. Képesek vagyunk tisztán látni a személyiségünk negatív tartalmait. Ugyanakkor ez a pillanat lehetőséget teremt arra is, hogy olyan alkotó potenciálokhoz is eljussunk, amelyekhez az elfojtásaink miatt eddig nem voltunk képesek. Az azonban megbetegítő, ha valaki szeretné „elhagyni” az árnyékát. A tökéletességre törekvés, a „mindenből a legtöbbet és a legjobbat” vágya, az ön-kény és az önzés nem csak az egyén hibája, társadalmi jelenség is. Az „árnyékunk elől futás” eredménye mindkét szinten. Napjaink tapasztalatairól egy 75 éve íródott könyv alapján szeretnék gondolkodni. Erich Neumann: Mélypszichológia és új etika c. könyvében a II. világháború borzalmairól gondolkodva arra jutott, hogy egy új etikai magatartás kulcsa az egyén és az egyén árnyékfeldolgozása. Az ellentétes minőségek integrációja a kulcsa önmagam és a Másik elfogadásának. Napjaink erőszakos történései jelzik, mennyire fontos nemcsak elmélkednünk ezekről a kérdésekről, hanem az árnyékunk megismerésének gyakran fájdalmas útjára lépnünk.
***
„…egy csillag táncra perdült.. „ – Növekedni testben és lélekben Csoportpszichoterápiás kísérlet pszichiátriai ambuláns betegekkel
dr. Rácz Zsuzsa pszichiáter, transzperszonális terapeuta
Veszprémben egy pilot programban kaptam teret, jógamatracokat és súlyosan traumatizált, főleg pszichotikus betegeket. A csoportot az érzelemreguláció, indulatkezelés nehézsége, a testtől való elválasztottság és a realitás kontroll hiánya jellemezte leginkább. Terápiás munkánkban lassan alakultunk, fejlődtünk, megtaláltuk a zenét, a táncot, a mozdulatok üzeneteit, a belső képek megtartó, gyógyító erejét. Központi terápiás elemmé vált a meditatív körtánc, egyszerű lépésekkel, az alapérzelmekhez kapcsolódó narratívával és koreográfiával mélyítve az érzelmi tapasztalatokat, egyben a jelenben lehorgonyozva azokat. A körtánc biztonságos, enyhe transzállapota szelíden megalapozza a relaxáció, imagináció ráhagyatkozó, megengedő attitűdjét. A jelentkező ellenállásokat, félelmeket szerteágazó, néha konfúz indukció jól oldja. Énerősítő, biztonságot adó képek mentén a betegek maguk szabályozzák útjukat, belső munkájukat, annak mélységét.
Egyik súlyosan traumatizált, csoportban már szocializálódott, intelligens schizofrén nőbetegünk spontán öngyógyító utat járt be. Kezdeti félelmei oldódása után megtalálta a Tó képét, ami kerek volt, kezdetben hullámzó, majd sima tükrű és biztonságot adó. Pár relaxációs alkalommal itt gyűjtött erőt, majd az itt megszerzett biztonságban súlyos traumáinak képei úgy tudtak testi érzeteket is hozva megjelenni, hogy közben nyugodt és kisímult maradt.
Előadásomban ennek a munkának tapasztalait, élményeit, tanulságait osztom meg, esetcimkékkel illusztrálva..
***
Bizalom és transzperszonalitás az életközépről nézve
S. Nagy Zita, neuropszichológus, transzperszonális terapeuta
„Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém.” Dante korában még nem ismerték azt a kifejezés, hogy életközép vagy életközépi válság, ez a három verssor, számomra, mégis pontosan megragadja ennek az időszaknak az élményvilágát. Pszichológiai elméletekből ugyanakkor tudhatjuk, hogy ez az időszak nagy lehetőségeket rejt magában, ám ehhez át kell adnunk magunkat, Jung szavaival élve, az élet második feléhez tartozó világnak, ami nagyon más, mint az élet első fele. Itt lehet a fordulat a perszonális és a transzperszonális személyiségfejlődési szakaszok között. Életközépről nézve a transzperszonális szakasz a lehetőség, a perszonális szakasz a meghaladott, az egyiket már kinőttük, a másik még előttünk áll. Én most itt tartok, és innen tartom meg ezt az előadást is, melyben a bizalom és a kontroll jelenségét elemzem majd abból a szempontból, hogy milyen hatása lehet az élet kiteljesedésében, a transzperszonális szakasz megvalósulásában. Utazásunkon, kulcstémánk a biztonságérzet lesz, ami alapvető szükségletünk, és megnézzük majd, hogyan alakulnak egyedi eszközeink ennek megteremtésére és fenntartására a preperszonális szakaszban, ez hogyan határozza meg a perszonális fejlődésünket, végül azt, hogy mindez hogyan ad teret, vagy jelent akadályt a transzperszonális szakaszba való átfordulásra.
***
Stressz, lefagyás, bizalom, elégedettség, boldogság – az érzelmek neurobiológiája
Danka Miklós kiadóvezető, a Neuroverzum című kötet szerzője
Bevezetésként bemutatom, hogy milyen élettani folyamatok állnak a stressz és a lefagyás reakció mögött, és a hatásukra fellépő félelem, szorongás és agresszívitás hogyan lehetetleníti el a valóság biztonságos és örömteli megélését. Ezután röviden ismertetem, hogyan segítik elő az agytörzsben és a hipotalamuszban termelődő neurohormonok azt, hogy boldognak és elégedettnek érezzük magunkat, és bizalommal és szeretettel tudjunk mások felé fordulni. Végül szó lesz arról, hogy agyunk – ha akarjuk, ha nem – állandóan változik a neuroplaszticitás révén, és hogyan tudjuk ezt ügyesen felhasználni arra, hogy elmozduljunk a „mókuskerékből” a transzperszonalitás irányába.
***
Lehetek a tenger hulláma – spirituális gyakorlás a gyógyulás szolgálatában
Orosz Katalin klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta, a Magyar Transzperszonális Egyesület elnöke
A perinatális traumatizáció közvetlen hatása az anyához való kapcsolódás, a mindennapi életben való érzelmi eligazodás nehézsége. Erről sokat tudunk már, van azonban egy másik rétege a nehézségeknek, és ez a korai személyes tapasztalatok átélésének nehézségei. Erre a 3 témára inkább mint űrre tudunk rátalálni, mint hiányra, ami az élet folytatólagosságát megszakítja, és a sivárság, a hiányállapot körébe tartozik. Elárvultan és üresen pereg bennünk életünk során a szeretettség mély boldogságának hiánya, melynek oka a korai, gyakran születési trauma:
1. a módosult tudatállapot iránti józan és mélységes vágy, a teljesség igényével: szeretnénk mindkét világban otthon lenni;
2. a tartalmazottság igénye, hogy át tudjuk élni azt, hogy Isten tenyerén ülünk, hogy nem tudunk kiesni a világból, hiszen egylényegű önmagammal;
3. a létezés élménye legyen az alapja az életnek, folyamatos energiaforrás, amiért nem kell semmit tennem, csak észrevenni. Hogy a mosoly legyen a normalitás, amit az érzelmek hullámzása gyakran eltakar, de tudni, hogy a felhők felett mindig süt a nap.
Előadásunkban rámutatunk a transzperszonális fejlődési szakasz nehézségeire, melyek ebben a rétegben is gyökerezhetnek. A korai emlékek hozzáférhetetlensége egyúttal készségek kialakulását is akadályozza, és függőségben, betegségekben és felesleges fájdalomban mutatkozik meg. A közösség, mint tartalmazó minőség ezért lehet gyógyír a magára hagyott gyermek ős-fájdalmára, a kölcsönös létezés (interbeing) gyógyító hatást fejt ki. Két spirituális tanítást mutatunk be példaként.